Épp keresztülvágtam a parkolón,amikor két erős kart éreztem a derekamon.Megpróbáltam leszedni magamról a két kezét,de ő annál erősebben szorított magához.
-Jake,engedj el!-mondtam elfojtott hangon.
-Meg kell értened!Nem arról van szó,hogy nem szeretlek,csak a legjobbat akarom Neked.-lassan felé fordultam és lehajtott fejjel álltam.Kezét az állam alá tette és felemelte a fejem,így pont a szemébe néztem.
-Lehet kicsit túlreagáltam a dolgokat...
-Lehet.-mondta Jake mosolyogva és nyomott egy apró puszit a számra.Lassan,kézen fogva indultunk hazafelé.Az ajtónk előtt Jake épp el akart búcsúzni,de én inkább berángattam a házba,de szó szerint.Nagyon nem akart bejönni.Tudtam,hogy anyu is és apu is otthon van,de előbb-utóbb úgyis bemutattam volna nekik.
-Megjöttünk!-üvöltöttem 'diszkréten' az előszobából.
-Kyle is?-kérdezte anyu (szintén ordítva) a konyhából.
-Ööö...Nem igazán.
Bementem a nappaliba és szóltam a szüleimnek,hogy üljenek le egy percre.Jaket ide már nem kellett berángatnom,jött magától.
-Anyu,apu,ő itt a barátom,Jake.-mondtam mosolyogva a szüleimnek.Először olyan fejet vágtak,mintha azt mondtam volna el nekik,hogy terhes vagyok.Aztán szerintem feltűnt,hogy furán nézek rájuk és visszatért a normális arckifejezésük.Jake a kezemet szorongatta.Nem gondoltam volna,hogy ennyire 'fél' a szüleimtől,hiszen nem ilyennek ismertem meg.Mindegy...Szerintem édes volt. :)
-Szóval,te vagy Jake.Emma,kérlek most menj fel a szobádba!-mondta apu,mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.-Szeretnénk beszélni a...khm...barátoddal.
Lassan felballagtam a szobámba.Először nem igazán tudtam mit csináljak.Egyfolytában azon agyaltam,hogy apu és anyu mivel fogják megfenyegetni Jaket.Apu talán azzal,hogy ír róla egy 'csúnya' cikket az újságba.Anyu pedig...Nem tudom...Egy ingát lóbál majd a szeme előtt és elkábítja.Eléggé vizuális vagyok,szóval el is képzeltem mindegyik lehetőséget,ennek köszönhetően kb. tíz percig röhögtem az ágyamon fekve.Aztán erőt vettem magamon és kicsit összepakoltam a szobámban.Mikor már minden úgy nézett ki,mint egy lakberendezési magazinban,eszembe jutott Los Angeles.Elővettem egy nagy,vonalas füzetet és elkezdtem írni az érveimet az mellett,hogy menjek és az mellett,hogy maradjak.
Miért maradjak?
- LA messze van.
- Nem tudom,hogy meddig kell ott maradnom.
- Nincs ott egyetlen ismerősöm sem.
- Azt sem tudom,hol fogok lakni.
- Azt sem tudom,mit fogok enni.
- NEM LESZ OTT JAKE!!!!!!
- Ez a legnagyobb álmom kiskorom óta.
- Los Angeles (szerintem) szép város.
- Sok új embert ismerhetnék meg.
- Ott van Beverly Hills!!!
Őszintén bevallom,hogy Manhattan sokat számít.Azért az ember lánya mindig arról álmodik,hogy egyszer a Beverly Hills-i üzleteket járva megpillantsa A RUHÁT és azonnal megvegye.Persze ehhez pénz kéne.Ahhoz,hogy legyen pénzem,pedig meg kéne kötni a lemez szerződést.Áááá....
És ha elmegyek akkor mi lesz Jake-kel?Rettenetesen fog hiányozni.Fogalmam sincs mit tegyek...
Ilyen 'csodás' gondolatokkal az agyamban vettem a laptopom magam elé és twitterezni kezdtem.Küldtem egy tweetet,amire pár pillanat múlva válasz is érkezett.
emma_jhonson:I don't know what to do!Somebody!!Help!!
(Nem tudom mit tegyek!Valaki!!Segítség!!)
jake_thwaites_:@emma_jhonson I love you! That's enough to help? :)
(@emma_jhonson Szeretlek!Ez elég segítség? :) )
Azonnal lecsuktam a laptopom tetejét és lefutottam a lépcsőn.Jake és apu a kanapén ültek és valami hülye meccset néztek,anyu pedig a konyhában forgolódott.
-Na?-kérdeztem izgatottan.Anyura pillantottam,mivel apa nagyon bele volt merülve a meccs nézésébe,Jake pedig a telefonjába bámult.Anyukám csak mosolyogva bólintott egyet,én pedig odamentem Jake-hez és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szeretlek.-suttogtam.Ő csak elmosolyodott,de továbbra sem nézett fel a telefonjából.-Nem jössz fel?Beszélnünk kéne.-erre a mondatomra azonnal felpattant az ágyról,én pedig kézen fogva vezettem a szobámba.Felültem törökülésben az ágyamra és megvártam míg Jake is helyet foglal a fotelben.
-Szóval,amíg lent voltál anyuékkal,rengeteget gondolkoztam és már idáig eljutottam.-nyújtottam át az érveimmel teleírt füzetet.Gyorsan átfutotta párszor,majd gyönyörű,barna szemeivel várakozóan nézett rám.
-És hogy döntöttél?-kérdezte.
-Beszélek velük.Attól függ az egész,hogy mennyi ideig kéne ott lennem és mikor jöhetnék haza.Arra gondoltam,hogy most felhívom őket,amíg itt vagy.Csak,hogy te is halljad.-Jake bólintott egyet,Én pedig beírtam a honlapon talált telefonszámot és elindítottam a hívást.
-Halló?
-Öö..Jó napot!Emma Jhonson vagyok és nemrég kaptam egy lemez szerződést,azzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni.-mondtam kicsit bátortalanul.
-Emma!-kiáltott fel kedves és egyben izgatott hangon a férfi.-Nicholas Evans vagyok.A leendő menedzsered.Nagyon örülök,hogy hívtál.Kérdezz csak bátran.Minden kérdésedre válaszolok.
-Köszönöm.Elsőként azt szeretném megtudni,hogy kb. mennyi ideig kéne Los Angeles-ben lennem?
-Egyenlőre két-három hónap.Felvételek,interjúk,fotózások.
-És gondolom nem ennyiből áll az egész?Igaz?
-Jól gondolod.De ami utána jön az csak a jövő zenéje.-itt megállt és nevetett a kissé béna szóviccén.Igaz,hogy fura viccei vannak,de én már így,hogy csak telefonon beszéltünk,nagyon megkedveltem.
-Öhm..És hol fogok lakni az idő alatt,amíg LA-ben leszek?
-Természetesen a kiadónk biztosít egy szállodai lakosztályt,teljes ellátással.
Még rengeteg dolgot kérdeztem tőle és a beszélgetés végére már teljesen úgy beszélgettem vele,mint egy régi baráttal,habár tudtam,hogy idősebb nálam.
-Akkor elfogadod a szerződést?-tette fel végül Nick a kérdést.Jake-re néztem,ő bólintott egy kicsit én pedig már nem is gondolkodtam tovább a válaszomon.
-Igen.Elfogadom.-mondtam ki határozottan ezt a két szót,ami megváltoztatta az életem.
-Ó,Emma!Annyira örülök.Már alig várom,hogy megismerhesselek!Holnap felhívlak és megbeszéljük az utazás részleteit.
-Rendben van.Nagyon köszönöm Nick.És már én is nagyon várom,hogy találkozzunk.-mondtam mosolyogva,majd elköszöntem és kinyomtam a telefonom.Odamentem a fotelhez és beleültem Jake ölébe.Szorosan hozzábújtam,Ő pedig elkezdte piszkálni a hajam.
-Ugye tudod,hogy nagyon fogsz hiányozni?-kérdezte és bár nem láttam,tudtam,hogy mosolyog.Felnéztem rá és adtam egy puszit a szájára.
-Ez volt életem legnehezebb döntése,de csak két hónap.És addig is minden nap beszélünk majd,meg skype-olunk.Nem?-kérdeztem mosolyogva.
-De,igazad van.Elég késő van.Szerintem hazamegyek.Anyám már biztos hiányol.-bólintottam egyet és adtam Jake-nek egy gyors csókot,Ő pedig intett egyet,majd kiment a szobámból.
Másnap reggel furcsa módon nagyon boldogan ébredtem.Reggel minden szokásosan ment,miután elkészültem Jake már az ajtó előtt várt rám.Suliba menet az angyalok városáról beszélgettünk.Arról az egy dologról,ami tegnap este óta folyamatosan járt a fejemben.Szerintem már eléggé unta,hogy egész nap,sőt még délután is erről beszéltem neki,de nem igazán mutatta,hanem megpróbált odafigyelni a hadarásomra. :)
Suli után Jake átjött és filmet néztünk a szobámban.Épp belemerültünk az egyik khm..."jelenetbe" (:D),amikor csörögni kezdett a telefonom.Nagy nehezen elszakadtam Jake ajkaitól és fogadtam a hívást.
-Szia Emma!Nicholas vagyok.Most tudunk beszélni?
-Szia Nick!Persze.Gondolom az utazásról van szó.
-Pontosan.A repülőjegyedet már megvettem és el is küldtem,szerintem holnap meg fogod kapni.A géped szombaton reggel hatkor indul,így lesz időd vasárnap kicsit felkészülni,szétnézni a városban meg egyéb dolgokat intézni.Hétfőn pedig kezdődik a munka.-mondta izgatottan Nick.-És észrevettem,hogy Nick-nek szólítasz.Jegyezd meg,hogy csak Te hívhatsz így!Amúgy mindenki másnak Nicholas vagyok.Értve?
-Persze,persze.-mondtam a telefonba nevetve.-Nagyon várom a szombatot.
-Hidd el,én is.Addig pedig,minden nap zaklatni foglak és különböző infókkal bombázlak majd.
-Akkor majd felkészülök.
-Rendben.Holnap hívlak.Szia Emma!-mondta,majd kinyomta a telefont.A hívás után Jake-kel még elég sokáig beszélgettünk.Vagyis az idő legnagyobb részében beszélgettünk,a többiben meg...mindegy... :D
Este nyolckor sikerült elszakadnunk egymástól,azután pedig leültem a többiekkel vacsizni.Elmeséltem anyuéknak mindent,amit Nick-kel beszéltünk meg és nagyon örültek neki.Még Kyle is őszintén gratulált.De amikor Lara meghallotta,felállt az asztaltól,elém állt és könnyes szemekkel azt mondta:
-Akkor te már nem is szeretsz engem,Emma?
A szemeim könnybe lábadtak,de Lara meg sem várva a válaszomat,megfordult és felfutott a szobájába.Azonnal felpattantam és utána mentem.Amikor benyitottam a szobájába,Ő az ágya szélén ült és patakokban folytak a könnyei az arcán.Lassan odamentem hozzá és szorosan átöleltem.
-Drágám,ne sírj!
-De Te már nem is szeretsz engem,Emma!-mondta kishúgom sírva,amitől majdnem megszakadt a szívem.
-Ez butaság.-kicsit eltoltam magamtól,hogy a kis szemébe tudjak nézni.-Nagyon-nagyon szeretlek,Kicsim!Te a húgom vagy és én megígérem,hogy ha a világ másik felén is leszek,akkor is ugyanennyire foglak szeretni.És amúgy is...Csak három hónapig nem leszek itthon.Olyan,mintha elmennék nyaralni egy kicsit.Oké?
-Rendben.De ígérd meg,hogy nem fogsz elfelejteni!
-Ígérem.-mondtam,majd nyomtam egy puszit a fejére és elindultam ki a szobájából.
-Emma?-szólt utánam,mire én megfordultam.-Aludj itt velem!Kérlek!
-Oké.Ma veled alszom.Áthozom a pizsimet.Mindjárt jövök,addig válassz egy filmet.-mondtam mosolyogva,azután átmentem a pizsamámért,gyorsan átöltöztem,a hajamat pedig laza kontyba fogtam a fejem tetejére,majd visszamentem a húgom szobájába.
-Na,mit nézünk?-kérdeztem lehuppanva az egyik babzsákfotelbe.Lara a másikban kuporgott.
-Aranyhaj és a nagy gubanc.-mondta boldogan.Én jobban örültem volna például a Tökéletes hang-nak,vagy a Spring breakers-nek,de mindegy.Most csak az volt a lényeg,hogy Lara boldog legyen,ami szerintem sikerült is,mert szó szerint vihogott az egyik jeleneten.Mondjuk azt nem tudom,melyiken,mert én a felénél bealudtam...
A csütörtöki és a pénteki nap szörnyen gyorsan elment,nem is történt semmi eget rengetően izgalmas dolog,azon kívül,hogy megkaptam a repülőjegyem Los Angeles-be..Péntek délután anyuval összepakoltam szinte az egész szobámat,de komolyan.Jó,hogy a falakat nem viszem magammal.Este,pedig Jake jött át.Éjfélig beszélgettünk,filmet néztünk,vagy egyszerűen csak néztünk ki a fejünkből.Mindketten tudjuk,hogy hosszú lesz ez a három hónap,sőt az még hosszabb ami utána jön,de Jake és a családom mindenben támogatnak.Lara is belenyugodott abba,hogy egy kis időre elutazom és azt megértettem vele,hogy nagyon-nagyon szeretem és nem fogom elfelejteni.
Szombat reggel,vagyis inkább hajnalban-négy órakor-ébresztett a telefonom.Elvégeztem a reggeli kis rituálémat,-reggeli,fogmosás,smink,haj-amikor előjött az a probléma,hogy mit vegyek fel.Végül egy átlagos szett mellett döntöttem.Fél hatkor mind beültünk a kocsiba,még Lara is felkelt ilyen korán csak azért,hogy eljöhessen és persze Jake is velünk jött.Még jó,hogy ilyen hatalmas kocsink van.:)
Háromnegyed hatkor már a váróban álltunk és búcsúzkodtunk.Anyu sírt,apu pityergett.Azért mégiscsak a nagyobbik lányuk vagyok,na.És éppen LA-be készülök,ami nincs túl közel New York-hoz.
Miután a szüleimtől,Laratól és Kyle-tól is elköszöntem már csak Jake volt hátra.Szorosan megöleltem és magamba szívtam az illatát,majd a szemébe néztem és megcsókoltam.A csókunk közben úgy éreztem,megfordult velem a világ.Lassan eltávolodtam tőle,miközben a hangosbemondó bejelentette a járatomat.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem.-mondta Jake és megsimította az arcomat.Adtam még mindenkinek egy utolsó ölelést,majd elindultam,hogy felszálljak a gépre.
Amikor leültem a helyemre,-az ablak mellé-átgondoltam mindazt ami most történik velem.
Azzal,hogy most itt ülök és repülök az angyalok városa felé,alapjaiban megváltozik az életem és többé már nem lesz ugyanolyan,mint régen volt.
-Szeretlek.-suttogtam.Ő csak elmosolyodott,de továbbra sem nézett fel a telefonjából.-Nem jössz fel?Beszélnünk kéne.-erre a mondatomra azonnal felpattant az ágyról,én pedig kézen fogva vezettem a szobámba.Felültem törökülésben az ágyamra és megvártam míg Jake is helyet foglal a fotelben.
-Szóval,amíg lent voltál anyuékkal,rengeteget gondolkoztam és már idáig eljutottam.-nyújtottam át az érveimmel teleírt füzetet.Gyorsan átfutotta párszor,majd gyönyörű,barna szemeivel várakozóan nézett rám.
-És hogy döntöttél?-kérdezte.
-Beszélek velük.Attól függ az egész,hogy mennyi ideig kéne ott lennem és mikor jöhetnék haza.Arra gondoltam,hogy most felhívom őket,amíg itt vagy.Csak,hogy te is halljad.-Jake bólintott egyet,Én pedig beírtam a honlapon talált telefonszámot és elindítottam a hívást.
-Halló?
-Öö..Jó napot!Emma Jhonson vagyok és nemrég kaptam egy lemez szerződést,azzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni.-mondtam kicsit bátortalanul.
-Emma!-kiáltott fel kedves és egyben izgatott hangon a férfi.-Nicholas Evans vagyok.A leendő menedzsered.Nagyon örülök,hogy hívtál.Kérdezz csak bátran.Minden kérdésedre válaszolok.
-Köszönöm.Elsőként azt szeretném megtudni,hogy kb. mennyi ideig kéne Los Angeles-ben lennem?
-Egyenlőre két-három hónap.Felvételek,interjúk,fotózások.
-És gondolom nem ennyiből áll az egész?Igaz?
-Jól gondolod.De ami utána jön az csak a jövő zenéje.-itt megállt és nevetett a kissé béna szóviccén.Igaz,hogy fura viccei vannak,de én már így,hogy csak telefonon beszéltünk,nagyon megkedveltem.
-Öhm..És hol fogok lakni az idő alatt,amíg LA-ben leszek?
-Természetesen a kiadónk biztosít egy szállodai lakosztályt,teljes ellátással.
Még rengeteg dolgot kérdeztem tőle és a beszélgetés végére már teljesen úgy beszélgettem vele,mint egy régi baráttal,habár tudtam,hogy idősebb nálam.
-Akkor elfogadod a szerződést?-tette fel végül Nick a kérdést.Jake-re néztem,ő bólintott egy kicsit én pedig már nem is gondolkodtam tovább a válaszomon.
-Igen.Elfogadom.-mondtam ki határozottan ezt a két szót,ami megváltoztatta az életem.
-Ó,Emma!Annyira örülök.Már alig várom,hogy megismerhesselek!Holnap felhívlak és megbeszéljük az utazás részleteit.
-Rendben van.Nagyon köszönöm Nick.És már én is nagyon várom,hogy találkozzunk.-mondtam mosolyogva,majd elköszöntem és kinyomtam a telefonom.Odamentem a fotelhez és beleültem Jake ölébe.Szorosan hozzábújtam,Ő pedig elkezdte piszkálni a hajam.
-Ugye tudod,hogy nagyon fogsz hiányozni?-kérdezte és bár nem láttam,tudtam,hogy mosolyog.Felnéztem rá és adtam egy puszit a szájára.
-Ez volt életem legnehezebb döntése,de csak két hónap.És addig is minden nap beszélünk majd,meg skype-olunk.Nem?-kérdeztem mosolyogva.
-De,igazad van.Elég késő van.Szerintem hazamegyek.Anyám már biztos hiányol.-bólintottam egyet és adtam Jake-nek egy gyors csókot,Ő pedig intett egyet,majd kiment a szobámból.
Másnap reggel furcsa módon nagyon boldogan ébredtem.Reggel minden szokásosan ment,miután elkészültem Jake már az ajtó előtt várt rám.Suliba menet az angyalok városáról beszélgettünk.Arról az egy dologról,ami tegnap este óta folyamatosan járt a fejemben.Szerintem már eléggé unta,hogy egész nap,sőt még délután is erről beszéltem neki,de nem igazán mutatta,hanem megpróbált odafigyelni a hadarásomra. :)
Suli után Jake átjött és filmet néztünk a szobámban.Épp belemerültünk az egyik khm..."jelenetbe" (:D),amikor csörögni kezdett a telefonom.Nagy nehezen elszakadtam Jake ajkaitól és fogadtam a hívást.
-Szia Emma!Nicholas vagyok.Most tudunk beszélni?
-Szia Nick!Persze.Gondolom az utazásról van szó.
-Pontosan.A repülőjegyedet már megvettem és el is küldtem,szerintem holnap meg fogod kapni.A géped szombaton reggel hatkor indul,így lesz időd vasárnap kicsit felkészülni,szétnézni a városban meg egyéb dolgokat intézni.Hétfőn pedig kezdődik a munka.-mondta izgatottan Nick.-És észrevettem,hogy Nick-nek szólítasz.Jegyezd meg,hogy csak Te hívhatsz így!Amúgy mindenki másnak Nicholas vagyok.Értve?
-Persze,persze.-mondtam a telefonba nevetve.-Nagyon várom a szombatot.
-Hidd el,én is.Addig pedig,minden nap zaklatni foglak és különböző infókkal bombázlak majd.
-Akkor majd felkészülök.
-Rendben.Holnap hívlak.Szia Emma!-mondta,majd kinyomta a telefont.A hívás után Jake-kel még elég sokáig beszélgettünk.Vagyis az idő legnagyobb részében beszélgettünk,a többiben meg...mindegy... :D
Este nyolckor sikerült elszakadnunk egymástól,azután pedig leültem a többiekkel vacsizni.Elmeséltem anyuéknak mindent,amit Nick-kel beszéltünk meg és nagyon örültek neki.Még Kyle is őszintén gratulált.De amikor Lara meghallotta,felállt az asztaltól,elém állt és könnyes szemekkel azt mondta:
-Akkor te már nem is szeretsz engem,Emma?
A szemeim könnybe lábadtak,de Lara meg sem várva a válaszomat,megfordult és felfutott a szobájába.Azonnal felpattantam és utána mentem.Amikor benyitottam a szobájába,Ő az ágya szélén ült és patakokban folytak a könnyei az arcán.Lassan odamentem hozzá és szorosan átöleltem.
-Drágám,ne sírj!
-De Te már nem is szeretsz engem,Emma!-mondta kishúgom sírva,amitől majdnem megszakadt a szívem.
-Ez butaság.-kicsit eltoltam magamtól,hogy a kis szemébe tudjak nézni.-Nagyon-nagyon szeretlek,Kicsim!Te a húgom vagy és én megígérem,hogy ha a világ másik felén is leszek,akkor is ugyanennyire foglak szeretni.És amúgy is...Csak három hónapig nem leszek itthon.Olyan,mintha elmennék nyaralni egy kicsit.Oké?
-Rendben.De ígérd meg,hogy nem fogsz elfelejteni!
-Ígérem.-mondtam,majd nyomtam egy puszit a fejére és elindultam ki a szobájából.
-Emma?-szólt utánam,mire én megfordultam.-Aludj itt velem!Kérlek!
-Oké.Ma veled alszom.Áthozom a pizsimet.Mindjárt jövök,addig válassz egy filmet.-mondtam mosolyogva,azután átmentem a pizsamámért,gyorsan átöltöztem,a hajamat pedig laza kontyba fogtam a fejem tetejére,majd visszamentem a húgom szobájába.
-Na,mit nézünk?-kérdeztem lehuppanva az egyik babzsákfotelbe.Lara a másikban kuporgott.
-Aranyhaj és a nagy gubanc.-mondta boldogan.Én jobban örültem volna például a Tökéletes hang-nak,vagy a Spring breakers-nek,de mindegy.Most csak az volt a lényeg,hogy Lara boldog legyen,ami szerintem sikerült is,mert szó szerint vihogott az egyik jeleneten.Mondjuk azt nem tudom,melyiken,mert én a felénél bealudtam...
A csütörtöki és a pénteki nap szörnyen gyorsan elment,nem is történt semmi eget rengetően izgalmas dolog,azon kívül,hogy megkaptam a repülőjegyem Los Angeles-be..Péntek délután anyuval összepakoltam szinte az egész szobámat,de komolyan.Jó,hogy a falakat nem viszem magammal.Este,pedig Jake jött át.Éjfélig beszélgettünk,filmet néztünk,vagy egyszerűen csak néztünk ki a fejünkből.Mindketten tudjuk,hogy hosszú lesz ez a három hónap,sőt az még hosszabb ami utána jön,de Jake és a családom mindenben támogatnak.Lara is belenyugodott abba,hogy egy kis időre elutazom és azt megértettem vele,hogy nagyon-nagyon szeretem és nem fogom elfelejteni.
Szombat reggel,vagyis inkább hajnalban-négy órakor-ébresztett a telefonom.Elvégeztem a reggeli kis rituálémat,-reggeli,fogmosás,smink,haj-amikor előjött az a probléma,hogy mit vegyek fel.Végül egy átlagos szett mellett döntöttem.Fél hatkor mind beültünk a kocsiba,még Lara is felkelt ilyen korán csak azért,hogy eljöhessen és persze Jake is velünk jött.Még jó,hogy ilyen hatalmas kocsink van.:)
Háromnegyed hatkor már a váróban álltunk és búcsúzkodtunk.Anyu sírt,apu pityergett.Azért mégiscsak a nagyobbik lányuk vagyok,na.És éppen LA-be készülök,ami nincs túl közel New York-hoz.
Miután a szüleimtől,Laratól és Kyle-tól is elköszöntem már csak Jake volt hátra.Szorosan megöleltem és magamba szívtam az illatát,majd a szemébe néztem és megcsókoltam.A csókunk közben úgy éreztem,megfordult velem a világ.Lassan eltávolodtam tőle,miközben a hangosbemondó bejelentette a járatomat.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem.-mondta Jake és megsimította az arcomat.Adtam még mindenkinek egy utolsó ölelést,majd elindultam,hogy felszálljak a gépre.
Amikor leültem a helyemre,-az ablak mellé-átgondoltam mindazt ami most történik velem.
Azzal,hogy most itt ülök és repülök az angyalok városa felé,alapjaiban megváltozik az életem és többé már nem lesz ugyanolyan,mint régen volt.
Nagyon tetszett... Van egy új olvasód! :) Siess a kövivel!
VálaszTörlésköszönöm :) igyekszem,ahogy tudok :)
Törlés