2.rész~Ki vagy te?~

Heyho!Itt az új rész!Igaz,hogy nem volt meg az egy komment,de attól még feltettem.Következő rész egy komment vagy egy "tetszik" vélemény után! :) Jó olvasást! :) 

A lábaim megremegtek alattam.Értetlenül néztem a fiúra,de Ő csak mosolygott és még mindig engem nézett.Hirtelen ötlettől vezérelve a szekrényem felé fordultam,becsaptam az ajtaját és magammal rángattam Ashley-t a lánymosdóba.Miután megbizonyosodtam róla,hogy csak ketten vagyunk nekidőltem az ajtónak és hangosan kifújtam a levegőt.Ashley totál értetlenül nézett rám.

-Mi bajod van csajszi?

-Az a srác,aki az előbb bejött...

-Ó...Ő az új fiú.Igazam volt ugye?Rohadtul jóképű.Máris minden csaj imádja.Ne érts félre én Robbal vagyok.-vigyorgott,válaszul én is erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Ash,ugye tegnap a telefonban mondtam,hogy a parkolóban elcsapott egy idióta.

-Aha...

-Ő volt az.-mondtam komolyan.-Csak nem vette le a napszemüvegét.De az előbb,amikor belenéztem a szemébe...Valamit éreztem,Ash.

-Óóó.Emma Jhonson,te szerelmes vagy!-vigyorgott idétlenül Ashley.

-Mi?Dehogyis!Eddig csak egyszer beszéltem vele,akkor is üvöltöztem.Még csak a nevét sem tudom.Tuti,hogy nem vagyok szerelmes!-mondtam pár oktávval magasabban,mint amilyen a hangom.

-Akkor miért vagy olyan vörös,mint egy rák?

-Talán,mert tavaly nyáron vörösre festettem a hajam?-kérdeztem értetlenül.

-Nem a hajad,te idióta!Az arcod!Tisztára,mint egy rák.

Megfordultam,hogy megnézzem magam a tükörben és Ashley-nek igaza volt.Nem,nem lehet igaza azzal kapcsolatban,hogy szerelmes vagyok.Ez hülyeség.Még csak nem is ismerem azt a srácot.

Megmostam az arcom hideg vízzel,így visszatért a normális színem.Pár perc múlva becsengettek,ezért az osztályunk felé indultunk.Az ajtón belépve megláttam a srácot aki a helyemen ült,lazán hátradőlve.Egy pillanatra megállt bennem az ütő,hogy most mit is kéne tennem,de végül is odasétáltam a padomhoz.Közben a fiú egyfolytában engem nézett,amitől zavarba jöttem,pedig az nem szokásom.

-Szia.Bocs,de ez az én helyem.-próbáltam kedves lenni.

-És?-kérdezett vissza arcán egy "bájos" vigyorral.

-Mondjuk le akarok ülni.-mondtam eléggé értetlen fejet vágva.

-Mellettem is van hely.-mutatott Ash székére.

-Ööö..Ott én ülök.-szólt a hátam mögül barátnőm.

-Akkor nincs más választásod,mint az ölembe ülni.-mondta egy rosszfiús mosoly kíséretében,amitől megremegett a gyomrom.De az agyam gyorsan kapcsolt és megpróbáltam nagyon csúnyán nézni rá.

-Nem vagy vicces.

-Nem viccnek szántam.Most,hogy belegondolok jó lenne tudni kinek a helyére ültem.

-Emma vagyok.Most már odaengedsz?-kérdeztem nyűgös hangon,miközben Mrs.Domsey tipegett be a terembe.

-Rendben Emma.-mondta kedvesen,majd felállt és elment mellettem épp úgy,hogy hozzáért a karomhoz és azt suttogta a fülembe:

-Örülök,hogy megismertelek.

Kirázott a hideg,de jó értelemben.A gyomrom továbbra is kavargott,azt sem tudtam hol áll a fejem.Még egyszer utánapillantottam,majd levágódtam a helyemre. Mrs.Domsey egész órán a magatartásról prédikált és felhozta a tavalyi balhénkat Ashley-vel.Harmadik év végén gondoltuk meglepjük szülinapjára Mr.Peters-t az igazgatót,ezért átfestettük az irodáját halványzöldre,ami egyébként a kedvenc színe.Nem értem,hogy a tanárok miért balhéztak,mikor Mr.Peters-nek nagyon is tetszett a meglepi.

A következő órák spanyol,matek,tesi voltak.Utoljára jött az énekóra,ami személyes kedvencem.Imádok énekelni és zenélni.

-Gyerekek,akkor kezdjük.Emma,kérlek!-szólított ki Mr.Looks. Elénekeltem a kedvenc dalomat,Rihannától a  Stay-t,közben gitároztam.Mindenkinek nagyon tetszett és amikor körbenéztem összetalálkozott a tekintetem az új srácéval.Magabiztosan mosolygott rám,amitől természetesen újra megremegett a gyomrom.Kezdem megszokni ezt az érzést...

Ötödik óra után Rob-nak segítettem kiválasztani a tökéletes randihelyszínt,mindezt persze úgy,hogy Ash ne jöjjön rá miről beszélünk.Kicsit bonyolult volt,mert mindenhol ott van.De tényleg mindenhol.Az egyik percben még az osztályban ült és firkálgatott,a következőben pedig mellettünk állt és hallgatózott.Pff...hát ilyen az én barátnőm.

Épp hazafelé sétáltam,amikor egy autó lassított mellettem.A kormány mögött az új srác ült.

-Elvigyelek?-kérdezte egy édes mosollyal az arcán.Legszívesebben bevágódtam volna mellé,de az agyam most sem hagyott cserben.

-Azt sem tudom hogy hívnak.Nem fogok beülni  kocsidba!-mondtam egyszerűen,majd határozottan megindultam a házunk felé.Kocsiajtó csapódását hallottam magam mögött,utána lépteket is.Gyorsítottam a tempómon,nehogy utolérjen.

Hirtelen elkapta a karom és a ház falához húzott,de nem erőszakosan.Amikor hozzáért a bőrömhöz a gyomrom újra megremegett.Elém állt,aminek következtében én a falhoz szorultam,az orrunk majdnem összeért.Belenéztem gyönyörű,sötétbarna szemébe és majdnem összeestem.

-Emma,térj már észhez!Te nem ilyen vagy!Nem olvadsz el egy olyan fiútól,akit még csak nem is ismersz!-gondoltam,majd erőt vettem magamon és megpróbáltam egyszerűen otthagyni,de ő csak közelebb lépett hozzám.Nem mintha nem lett volna eddig is túl közel...

-Ki vagy te?-kérdeztem olyan halkan,hogy még én is alig hallottam.

-A nevem Jake.-mondta nyugodtan.Lehelete simogatta az arcom.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem értetlenül.

-Szeretnélek megismerni.

-Akkor nem azzal kéne kezdeni,hogy a falhoz szorítasz.

-Bocs.-mondta mosolyogva,majd hátralépett és azt mondta:-Elvihetlek?

-Itt lakom nem messze.Gyalog is hazajutok,de azért köszi.-hadartam el gyorsan,majd megindultam.Halkan felnevetett és így szólt:

-Nem kell menekülnöd előlem Emma!

Inkább gyorsítottam a tempómon és a házunk felé igyekeztem.Nem tudom,mit érzek pontosan.Jake nagyon-nagyon megijeszt,de van benne valami különleges és titokzatos.Amint beléptem a házba összefutottam Kyle-lal.Nagyon jól nézett ki,nem mintha alapból nem az én bátyám lenne az egyik legjobb pasi a Földön.Mert tényleg az és én büszke vagyok rá. :D

-Ki a szerencsés?-kérdeztem,miközben ledobtam a táskám a kanapéra.

-Mi?-nézett rám értetlenül Kyle.

-Hogy hívják?

-Semmi közöd hozzá!

-A húgod vagyok.Igenis van hozzá közöm!

-Oké,oké.A neve Lizzy.Kedves lány.

-Ja,az jó.Vegyél fel másik inget!A zöld nem a te színed.-mondtam mosolyogva,közben kerestem magamnak valami kaját a hűtőben.

-Ezért is szeretlek ennyire.-mondta bátyám és adott egy puszit az arcomra.Miután Kyle elment,elhatároztam,hogy rendet rakok a szobámban.Na ebből az lett,hogy nagyobb kupit csináltam,mint amekkora eredetileg volt...

Este vacsora után felmentem zuhanyozni,utána megnéztem a közösségit.Csak Ashley írt.Dobtam neki egy SMS-t és akaratlanul is a dátumra pillantottam.Szeptember 2.Holnap lesz a szülinapom.Csodás...Egy újabb nap egy évben,amit nem úszok meg sok-sok gratuláció nélkül.Ilyen boldog és optimista gondolatokkal a fejemben aludtam el.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Másnap reggel korán keltem,felvettem az "attól,hogy szülinapom van,ez egy ugyan olyan nap" szettemet és halkan leosontam reggelizni. Hamarabb elindultam otthonról,így megúsztam a "Boldog szülinapot!" ébresztést.Ennek köszönhetően a szokásosnál korábban értem be a suliba.Amikor bementem az osztályba még nem volt ott senki.Csak egy furcsa dolgot vettem észre.A padomon egy rózsa hevert,mellette egy cetli amelyre ez volt írva:

Boldog születésnapot Emma!Kettőkor a parkolóban várlak. ~Jake~

Felvettem a rózsát,megszagoltam,egy darabig nézegettem,majd megfordultam.Nagy meglepetésemre az ajtóban Ashley állt.
-Boldog szülinapot bébi!-visította,majd miután úgy megölelgetett,hogy majdnem megfulladtam megérkeztek a többiek is.Tőlük is megkaptam a szokásos "meg-kell-hogy-fojtsalak-mert-szülinapod-van" ölelést.Éljen a szülinapom!Egész reggel azt vártam,hogy Jake végre megérkezzen.Meg akartam kérdezni tőle,hogy miért is vár majd a parkolóban.De nem jött.Már Miss Lawson,a matektanár is bejött,de Ő még mindig nem érkezett meg.
Az összes órán azon gondolkoztam,vajon miért nem jött ma suliba.És ha nem jött,akkor hogy került a rózsa a padomra?Rengeteg kérdésem volt...Hatodik óra után lementünk a többiekkel ebédelni,utána beszélgettünk még pár percig az udvaron.Ránéztem a telefonom kijelzőjére,ami pontosan két órát mutatott.
-Srácok,nekem mennem kell.
-Ne már!Csajszi,szülinapod van.Ma bulizni megyünk.-mondta Ash.
-Halasszuk hétvégére,oké?-mondtam gyorsan,elköszöntem mindenkitől és megindultam a parkoló felé.
Amikor kiléptem a kétszárnyú üvegajtón,megpillantottam a fekete Ford-ot és a mellette álló Jake-et. Napszemüvege eltakarta gyönyörű,sötétbarna szemeit.Lassan odasétáltam hozzá.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-Mit?
-Hogy ma van a szülinapom.
-Mindenki tudja.-adta az egyszerű választ.
-Miért nem jöttél suliba?-kérdezősködtem tovább.
-Nem volt kedvem.Vége a kivallatásnak?-kérdezte,közben kinyitotta nekem a kocsiajtót.
-Csak még egy kérdés.Hová megyünk?
-Az legyen titok.-mosolygott titokzatosan.
-Ne már!Utálom a meglepiket!-nyavalyogtam már a kocsiban ülve.
-Pedig a legtöbb lány szereti a meglepetéseket.
-Öhm...Gondolom észrevetted,hogy én nem vagyok olyan,mint a többi lány.-mondtam nevetve.
-Dehogynem vettem észre.-mondta újra titokzatosan.megőrjít az,hogy alig tudok róla valamit.A következő percben megálltunk a gyorsétterem előtt.
-Ez most komoly?Te elhoztál a McDonald's-ba?-kérdeztem zavartan.
-Miért?Nem szereted a helyet?-kérdezte magabiztosan.Nagyon jól tudta a válaszom.
-De.Szeretem.
Bementünk,majd rendelés után leültünk az egyik eldugott,kétszemélyes asztalhoz.Kihozták a szendvicseinket,elkezdtünk enni.Rengeteget kérdeztem Jake-től,a legtöbbre titokzatos válaszokat adott.Amikor már elegem volt belőle,hirtelen ötlettől vezérelve összekentem az arcát majonézzel.Rettentően viccesen nézett ki,nem bírtam röhögés nélkül.
-Ó,ezt miért kaptam?-kérdezte meglepetten.
-Idegesítenek a válaszaid.Egyfolytában titkolózol.Ezért kaptad.-mondtam elfojtva a nevetésemet.Jake hirtelen kinyújtotta a kezét és összeketchupozta az orromat.
-Ne már!Ezt miért kaptam?-kérdeztem.
-Mert ma van a szülinapod.-válaszolta egyszerűen Jake.
-Oké,de akkor most kell egy közös,maszatos fotó!-mondtam,majd elővettem a telefonom és átültem Jake mellé.Lefotóztam magunkat,közben Ő kezét a derekamra csúsztatta.Felé fordítottam a fejem ás az orrunk összeért.Mélyen a szemébe néztem és vágyakozást láttam benne.Gondolom az én szememben is valami ilyesmit láthatott,mert csöppnyi gondolkozás után megcsókolt.Mikor ajkaink összeértek,melegség árasztotta el a testem,a gyomrom újra kavarogni kezdett.Csodálatos érzés volt.Lassan elválasztottuk ajkainkat.
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Mit?-kérdezte értetlenül Jake.
-Ez volt az egyik legcsodásabb szülinapom.Köszönöm Jake.
-Ez volt a cél.Hogy boldog legyél.-mondta,közben eltűrt egy hajtincset a fülem mögé.-Mennünk kéne,késő van.
-Oké.Menjünk.
Jake megállt a házunk előtt,ahogy néztem nem volt otthon senki.Pár percig csak ültünk a kocsiban,csendben.
-Most mi lesz?-kérdeztem Jake-től.
-Hogy érted?
-Hát...Tudod,a csók...meg minden.-mondtam zavartan.
-Figyelj,ez csak egy csók volt.Emma,te gyönyörű vagy.És tényleg nagyon kedvellek.De jobban meg szeretnélek ismerni.
-Jobban megismerni?-kérdeztem hitetlenkedve.Most tényleg felhúzta az agyamat.-Jake!Én egész délután azon próbálkoztam,hogy jobban megismerjelek.De Te nem vagy hajlandó elmondani semmit az életedről,vagy arról,hogy honnan jöttél,vagy milyenek voltak a barátaid.Semmit Jake.Szóval most ne gyere azzal,hogy jobban meg kéne ismernünk egymást!-kicsaptam a kocsi ajtaját és berohantam a házba.Ana is jött velem.
-Csá húgi!-köszönt Kyle.Nem igazán foglalkoztam vele,inkább csak felrohantam a szobámba,lerogytam az ágyamra és sírtam.Nem tudom miért bánt ez ennyire,hogy Jake megcsókolt és utána ezt mondta.
Öt perce lehettem a szobámban,amikor valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be!-mondtam szipogva.Belenéztem a tükörbe.Az arcomat fekete csíkok díszítették,rendesen elsírtam a sminkemet.
-Gyere le,Emma.-hallottam Kyle hangját az ajtó másik oldaláról.Nem foglalkoztam vele hogy nézek ki.Ha lemosom a fekete csíkokat még inkább hasonlítottam egy élő halottra.Lebotorkáltam a lépcsőn,majd amikor megláttam ki ül a kanapén,majdnem összeestem.
-Mit akarsz?-kérdeztem közömbösen.
-Ezt a kocsiban hagytad.-nyújtotta felém a rózsát Jake.
-Köszönöm.-vettem el tőle,majd a lépcső felé indultam,de ő elkapta a kezem és maga felé fordított.
-Sajnálom.Nem akarom,hogy miattam sírj.Bocsáss meg!Kérlek!-mondta halkan,közben arcomat simogatta.
-Én is sajnálom,hogy úgy viselkedtem.-mondtam bűnbánóan.Felnéztem és gondolkodás nélkül megcsókoltam.Újra olyan érzésem támadt,mintha millió tűzijáték robbant volna fel körülöttünk.Egy pillanatra megállt az idő.
-Na,megbocsájtasz?-kérdezte komolyan Jake.
-Hm,még meggondolom.-mondtam nevetve.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte gúnyosan,mire én ököllel a kezébe vágtam.
-Majd meglátjuk.-mondtam sejtelmesen,majd adtam egy puszit a szájára és kitoltam az ajtón.Nem azért,mert nem akartam vele beszélgetni,hanem mert tudtam,hogy Kyle a hátam mögött áll és minket néz.Úgy érzem elég sok mindent kell elmondanom a bátyámnak...
Miután lerendeztem a dolgokat Kyle-lal,felmentem a szobámba és telefonomon lévő képeket kezdtem nézegetni.Ott volt az a kép amin maszatosak vagyunk és utána egy másik,amin épp egymást nézzük.Hmm,biztosan megnyomtam a gombot...
Beállítottam a képet háttérképnek és azt bámulva aludtam el.